A Törpe pincser származása
Már eleve a pincser szó is német eredetre utal, a pinschen, azaz megmar, megharap szó számos kutyafajtát jelöl. A Törpe pincser azonban köztük is a legkisebb, éppen ezért rajta ragadt a minipin becenév. Pincsernek számít a schnautzer is, és az affenpicser is. Ez egy munkamódszert jelöl, ahogy a pointer is. A pincser felugrik, odamar és megragadja az áldozatát, nem ereszti el. A minipincser esetében ez az áldozat a patkény, illetve egyéb rágcsálók voltak, így talán nem véletlenül feltételezik, hogy némi terrier vér is keveredett a pincserébe a tenyésztés során.
Az 1890-es években már létezett olyan pincser-schnautzer klub, ami a fajáról tudósított, ám ekkor még minden méretet befogadtak és egy kalap alá vettek. A fajtaleírások aztán szépen alakultak és a minipincser tenyésztésében a méret csökkentése vált elsődleges szemponttá. Olyannyira, hogy a fajta egészsége is szinte háttérbe szorult. Ennek a trendnek a háború után lett vége, és az emlegetett terrier vér is ekkor került a képbe, hogy egy kicsit frissítse a génállományt, illetve a vadászkészséget élénkítse.
Amerikában a húszas években került először bemutatásra, miután már stabilizálódott a fajta. Népszerűsége azóta töretlen, évtizedeken át szerepelt toplistákon. Ugyan kezdetben még terrierként sorolták be, ma már egyértelműen a toy kutya kategóriába tartozik, melyet főként Hollandiában, Dániában és Olaszországban tartanak nagyra.
A törpe pincser nagy jellem
A kis méretű kutyáknál általában igaz, hogy igazi jellemek, akik élénkek, makacsak és hangosak. Ennek nagyja igaz a pincserre is. Magabiztos, kíváncsi és bátor személyiség, egyben azonban igazi kis mókamester, meglepő, hogy mennyire megőrzi játékos kedvét idősebb korára is. Mindemellett igazi társas, szociális lény, aki nagyon kötődik a családhoz és semmi esetre se mulasztana el egy eseményt sem.
A családszeretet a gyermekekkel való kapcsolatában is megmutatkozik. Ha korán bemutatjuk neki s megfelelően szocializáljuk, úgy a gyerekekkel, ahogy más állatokkal is kiválóan kijön. Sőt. Őrző hajlama igencsak meg tud mutatkozni, és olyankor hallatja is a hangját rendesen. Egyre kell vigyázni, hogy ne kényeztessük el, mert akkor igazán mindent a magáénak vall és ez a birtoklás önzővé, acsarkodóvá teheti. Ugyan toy kutya kategóriába sorolják, de a törpe pincser nem játékkutya, semmi okunk rá, hogy állandóan felvegyük, táskákban hordjuk. Úgy kell vele bánni, mint egy igazi kutyával.
Ez persze nem jelenti, hogy ne lehetne szeretgetni, de fontos szem előtt tartani, hogy ne essünk át a ló túloldalára. Egyfelől kifejezetten hajlamos az elhízásra, így a szeretetünk kifejezésének jobb, ha más módját találjuk, mint az asztalról lehullott falatok. Emellett nagyon energikus és mozgásigényes kutya. Méreténél fogva ideális a lakásba, de ez nem jelenti, hogy növény módjára vegetálna a sarokban. Aktivitásra van szüksége. A családdal, és akiket szeret bárhol, bármilyen tevékenységet élvez, de a semmittevés nem módi.
Kinek való a törpe pincser?
Kicsi kutya, így akár lakásban is kiváló lehet, de kitűnően megfér más kutyákkal, és gyerekekkel is. Természetesen a korai szocializáció fontos, hogy tisztába kerüljön más élőlények reakcióival, de alapvetően könnyen kijön mindenkivel. Emellett nem szabad a kis méretet a kis igényekkel összekeverni, a minipin igényli a mozgást és nagyon aktív kis kutya. Élvezi a családja és a szerettei tevékenységét is, de nagyon élvezi a kutyás sportokat is, mint az agility vagy az obedience.
Akár tizenöt évig is elél, így sokáig élvezhetjük a társaságát. Az elhízásra azonban nagyon hajlamos, így mindenképpen olyan gazdi kell mellé, akinek nem vajból van a szíve és tudja, hogy mivel tesz igazán jót a kutyájának. Ő biztosan nem fog mértéket tartani, így nekünk kell. Minél rendszeresebben tudjuk etetni, annál jobb. A kis akrobaták igazán jó egészségnek örvendenek, egy probléma adódik csak gyakrabban náluk az átlagnál: a csonttörés. Az ide oda ugrabugrálás és az apró termet bizony néha balesetekhez vezet.
Ami a szőrápolást illeti, a törpe pincserrel megfogtuk az Isten lábát. A szőre dús, fényes, de testhez simuló és egyenes, amire nem jellemző, hogy erősen hullana. Úgyhogy alkalmanként néha jó kifésülni, de egyébiránt nem fogunk belerokkanni a megpróbáltatásba. Az arcát érdemes gyakrabban tisztán tartani.
A törpe pincser nevelése
Ahogy már említettem, mindenkivel jól kijön, ha erre korán szocializálják. Fontos egyfelől más kutyákkal, gyerekekkel, idősekkel, sok emberrel megismertetni, de fontos a dominanciát is igen hamar tisztázni vele. Hajlamos ugyanis visszaélni a kényeztetéssel és zsarnokoskodni, főleg ha birtoklásról van szó. Más kutyákkal, vagy gyerekekkel talán az a legnagyobb ütközőpont, hogy kié is az a labda, vagy kinek is a helye az a kanapén? A legjobb, ha már korán elkezdjük a nevelését.
Ehhez igen jó módszer a tanítgatás. A minipin tanítható, és örömet is lel benne, de jelleme folytán türelemre lesz szükségünk. Ez szintén egy ok amellett, hogy tapasztalt gazdit kapjon, megfelelően következetes nevelés nélkül csak össze fogjuk zavarni. Legjobban rövid, motivált leckékkel érhetünk nála célt, amit jutalmazás követ. A törpe pincser alapvetően örül, ha gazdája kedvére lehet, akárcsak a kutyák általában.