Milyen a jó kutyatáp?

Minden gazdi szeret a kedvence kedvében járni, és olykor a jóhiszeműség túlzásokra ragadtat bennünket. Mindenféle rágókát, játékokat, jutalomfalatot, kosarat, alvós párnát, színes kis etetőtálkát, kutyajátékot, labdát, nyakörvet, bilétát és ki tudja még mi mindent veszünk nekik. A kutya persze örül, hiszen mi is örülünk és ez neki valójában elég. Éppen ezért ez a feltétel nélküli öröm olykor nagyon is félrevezető lehet, pláne, ha épp a megfelelő kutyatáp kiválasztásában gondolkodunk. Sokszor találkozni ilyen olyan eledel tesztekkel a neten, különböző videókban látjuk, milyen sorrendben termelik be széles szájú bulldogok a különféle színes vagy éppen nedves kajákat.

A jó kutyatáp titka azonban nem az, milyen gyorsan tünteti el a kutyánk, és nem is az, mennyire drága, avagy mennyire színes szagos. Még csak az sem feltétlenül az elsődleges szempont, hogy száraz vagy nedves tápról beszélünk. Az azonban, hogy mit is tartalmaz az a kutyakaja sokkal fontosabb, a leglényegesebb pedig, hogy milyen arányban. A helyes összetétel megállapításához azonban ismerni kell a kutyák étkezési szokásait. Ebben a fejezetben azt próbáljuk vizsgálni, miről is ismerszik meg a jó kutyatáp.

A kutyatáp története

Amikor a kutyák ősei a farkasokhoz hasonlóan falkákban vadásztak növényevőkre, minden bizonnyal hírből sem ismerték a kutyatáp ízeit. Napokig loholtak egy nyom után, fáradságos munkával bekerítették és leterítették a vadat, majd egy ültő helyükben mindent felfaltak, amit lehetett. Fontos volt gyorsan enni minél többet, hiszen bármikor érkezhetett más ragadozó, egy erősebb, aki elmarja a húst előlük. Így hát a kutya gyomra szinte feneketlen, arra fejlődött az évezredek során, hogy több napi éhezés után hosszú ideig tudjon minél nagyobb mennyiségben ételt eltárolni és raktározni, hogy a következő sikeres vadászatig minél kevesebb idő teljen tápanyag nélkül.

Aztán az ember gondolt egyet és megszelídítette a kutyát. Mivel pedig magához vette, etetnie is kellett, hiszen az ő szolgálatában már nem tudott elkódorogni a háztól és vadászni, sőt éppen, hogy a gazda nyájára vadászni lett büntetendő dolog, s azt őrizni más vadászó ragadozóktól a jutalmat érdemlő. Kutyatáp ugyan még ekkor sem létezett, ellenben az ezidáig majdhogynem nyers fehérjéből álló étrend kiegészült mindenféle olyan tápanyaggal, ami az ember asztaláról való. Rostokat, zsírokat tanult a kutyabendő, és napjainkra már alapvető igénye a szervezetének is, hogy ezekből a napi megfelelő mennyiséget megkapja.

Mi a tanulság hát ebből? Hogy a kutyatáp nem lehet színhús, mert az már nem elégíti ki a kutya szervezetének igényeit. Illetve az, hogy a kutya gyomra még mindig olyan feneketlen, mint anno a falkában vadon vadászó korszakában. „Gyárilag” tehát a legtöbb kutya addig eszik, amíg látja, hogy van mit, s éppen ezért keveset ér egy egy teszt.

A kutyatáp választás öt szabálya

1. Ne ítélj külső alapján

Rengeteg száraz kutyatáp akad, ami csontocska alakú vagy éppen zöld, piros és barna. Ezt jobb, ha tudatosítjuk, hogy a gazdik kedvéért csinálják. A kutya alapvetően színvak, tehát teljességgel hidegen hagyja, hogy csont fehér vagy rozsdabarna a kajája és két roppantás után az is totál mindegy, hogy tappancs, vagy csontocska volt a száraztáp eredeti formája.

2. Megfelelő összetétel

Az ideális egyensúly a 18-24% nyersfehérje, 8-13% nyerszsír, 4-7%nyershamu illetve a 2-4% nyersrost. Ez márkától, bolttól függetlenül így van, származzon akár a kutyatáp internetről. Minél inkább közelít ezekhez az értékekhez az általunk választott eledel, annál jobb.

3. Mozgás

Még a legideálisabb összetételű kutyatáp mellett is el fog hízni a kedvencünk, ha épp, hogy csak pisilni engedjük a küszöbön túlra. A rendszeres, kellő mozgás alapvető a kutyánknak és őszintén szólva nekünk is.

4. Rendszeresség

Sokat segít, ha minden nap ugyanakkor adjuk az ételt és megadott mennyiségeket. A kutyában egyrészt kialakul egy szokás, afféle reflex, illetve mi magunk is jobban nyomon követhetjük az állat étvágyát. Fontos, hogy mindemellett megszilárdítsuk a szívünket és ne adjunk minden második falatunkból.

5. Egyedi jellemzők

A legtöbb kutyaeledel gyártó már előrukkolt specializált termékekkel. Nagy általánosságban tartsuk magunkat a fent írt összetételhez, de kiskutyák esetén a kölyök kutyatáp, idős kutyáknál a senior jelzésűek hatékonyabbak és olyan ásványi anyagokat, illetve vitaminokat tartalmaznak, amelyekre az adott életkorban a kutyánknak szüksége van. Ugyanígy érdemes az allergiás, kis méretű, nagy méretű, illetve beltéri, kültéri kutyakaják kipróbálása is.

Miért fontos a kutyatáp összetétele?

Ha csak egy összetevő is más arányban fordul elő az adott kutyatáp tartalmában, már könnyen jön a baj. A kutya szervezete ugyanis igényli azt. Ahhoz, hogy megkapja, másból is többet kell fogyasszon, hiszen a kutya nem tudja a száraztápos tálkából kiválogatni csak a nyersrostokat. Így tehát hízni fog, miközben ő csak a saját szervezetének szükséges minimumot próbálja magához venni.

A kutya életmódjához is megfelelően kell alkalmazkodjon a kutyatáp. A növésben lévő kutya, főleg, ha nagytestű fajta, sokkal több csonterősítőt igényel, míg egy idősebb kutyus ásványi anyagokra és vitaminokra „éhezik”.